Tengiz-szindróma
avagy a foglalkozási eredetű betegségek azok-e vajon
Olvastam ma egy cikket a tengizi olajmezőn történt balesetről, amelyben megemlítették a “Tengiz-szindróma” tünetegyüttest (betegséget?). Ennek kapcsán jutott eszembe néhány gondolat a foglalkozási betegségekkel kapcsolatban, ami érdekes lehet.
Mi is az a Tengiz-szindróma?
Olyan tünetcsoport, amelyet az ott dolgozók egy része tapasztalt, és amelyet feltételezhetően az extrém ipari környezethez okozott.
Leggyakrabban említett tünetek:
krónikus fáradtság, kimerültség
fejfájás, szédülés
alvászavarok
koncentrációs nehézségek
hangulati változások, ingerlékenység
légúti panaszok
bőr- és szemirritáció
ritkábban neurológiai jellegű tünetek
Mint az jól látható, általános tünetekről beszéltünk, nem olyan specifikus, egyértelmű károsodásról, mint például egy mérhető hallásvesztés, vagy a vérben valamely paraméter számottevő eltérése.
Az a tény, hogy több ember hasonló tünetekről számol be, azért mutatja, hogy azoknak közös eredete lehet, amit okozhatott a munkakörnyezeti hidrogén-szulfid és egyéb szénhidrogének, kénvegyületek expozíciója, hozzájárulhat az extrém munkakörülmények (hőség, műszakos munkavégzés, izoláció), és nyilvánvalóan a pszichoszociális terhelés is, mint a családtól való távollét.
Ezek azonban nem tények, nem bizonyított ok-okozati összefüggések, hanem feltételezések.
Tehát valójában a a „Tengiz-szindróma” inkább a foglalkozás-egészségügyi és pszichoszociális kockázatok által kiváltott panaszok köznyelvi megnevezése, nem önálló betegség. Innentől kezdve viszont ingoványos talaljra lépünk.
Hogyan lehet eldönteni, hogy valami foglalkozási eredetű megbetegdés?
Az orvostudomány bizonyíték- és kockázatalapon különíti el a betegségeket, és nem címkék alapján. A foglalkozás-egészségügy kifejezetten szkeptikus az olyan „szindrómákkal” szemben, amelyeknek nincs stabil tudományos alapjuk (mint a Tengiz-szindróma).
Nézzük meg lépésről-lépésre a foglalkozási megbetegedések minősítésének menetét.
1. lépés - Expozíció igazolása
Volt-e igazolható munkahelyi ártalom?
✔ Ezek lehetnek mérhetőek, mint például
munkahelyi levegőmonitorozás (pl. H₂S ppm)
biológiai monitorozás (vér-, vizeletben mért vegyi anyagok vagy anyagcseretermékeik szintje)
műszakidő, rotáció, hőterhelés, zaj, rezgésexpozíció
illetve lehetnek nem mérhetőek, mint például
munkahelyi stressz
fizikai megterhelés
❌ Ami önmagában nem elég, az a szubjektív megélés:
„sokan panaszkodnak”
„ott dolgoztam, biztos attól van”
Ha nincs objektív expozíciós adat, nincs foglalkozási betegség.
2. lépés - Ismert dózis–hatás kapcsolat
Az adott expozícióról tudjuk-e, hogy ilyen betegséget okoz?
Példák:
H₂S → akut mérgezés, légzőszervi és idegrendszeri tünetek ✔
H₂S → „krónikus, nem specifikus neuropszichés szindróma” ❌ (nincs konszenzus)
100 dB zaj → magas frekvenciákon kezdődő, kétoldali zajártalom-típusú hallásgörbe ✔
60 dB zaj → közepes fokú, beszédfrekvencián mért halláscsökkenés ❌
Ha nincs toxikológiai és epidemiológiai alátámasztás, a foglalkozási eredet nem áll meg.
3. lépés - Klinikai diagnózis megléte
Van-e diagnosztizálható betegség?
✔ Elfogadható például
asztma
COPD
toxikus encephalopathia
depresszió, szorongás
alvászavar (ICSD)
kéztőalagút-szindróma
❌ Nem elfogadható:
„általános rosszullét”
„derékfájás”
„Tengiz-szindróma”
„ipari környezet miatti tünetegyüttes”
A foglalkozás-egészségügy betegségeket, nem tüneteket, tünetlistákat minősít.
4. Időbeli összefüggés
Stimmel-e az időzítés?
Vizsgáljuk:
mikor kezdődtek a tünetek?
romlanak-e expozíció alatt?
kellően hosszú időt töltött-e expozícióban?
javulnak-e az eltávolítás után?
bizonyos esetekben konkrét időbeli kritérium is létezik (pl. zaj okozta halláskárosodás esetén legalább 10 év zajexpozíció vagy akut akusztikus trauma)
Ha a panaszok nem korrelálnak a munkavégzéssel → gyenge kapcsolat
Ha a panaszok megmaradnak expozíció nélkül is → más ok valószínűbb
5. Differenciáldiagnózis (kulcspont)
A szindrómákat és számos betegséget sokszor azért gondolnak foglalkozási eredetűnek, mert nem zárják ki a gyakoribb, természetes, sorsszerű okokat.
Kötelező kizárni például:
zaj → ototoxikus gyógyszerek, hallócsontok otoszklerózisa stb.
munkahelyi stressz → depresszió / kiégés, magánéleti okok stb.
vegyi anyagok → alkohol, gyógyszerek, egyéb májkárosítók stb.
metabolikus betegségek
kényszertesthelyzet, vibráció → örökletes mozgásszervi betegségek stb.
Ha ezek nincsenek kizárva, nem lehet egyértelmű foglalkozási eredetet kimondani.
6. Reprodukálhatóság populációs szinten
Ugyanaz történik máshol is?
✔ Valódi foglalkozási betegség:
több országban
több munkahelyen
hasonló expozíció → hasonló kórkép
❌„Szindróma”:
egy helyhez kötött
jogi / médiatérben él
definíciója változik
Ezért nincs pl.:
„Tengiz-szindróma”
„Gulf War syndrome” (mint egységes betegség)
„sick building syndrome” mint diagnózis
A foglalkozási betegségek nem a helyszíntől függenek, hanem az adott kóroki tényező váltja ki azokat a megadott feltételek teljesülése esetén.
+1 Jog és orvostudomány szétválasztása
Fontos, de kényelmetlen igazság:
ami kártérítési perben megáll, az nem automatikusan orvosi diagnózis. A kártérítés feltétele nem a foglalkozási megbetegedés diagnózisának megléte, hanem a kár és azért viselt felelősség megállapításának következménye.
A foglalkozás-egészségügy orvosi evidenciát kér, nem narratívát vagy kollektív élményt, véleményt.
Rövid döntési fa
Ha:
van mérhető expozíció ✔
van ismert kórkép ✔
van időbeli kapcsolat ✔
nincs jobb magyarázat ✔
➡️ valószínűsíthető foglalkozási betegség, be kell jelenteni, ki kell vizsgálni
Ha:
tünetek diffúzak
expozíció nem igazolt
diagnózis nincs
➡️ „szindróma” = leíró címke
A „szindrómák” gyakran valódi szenvedést írnak le, de rossz eszközzel. A foglalkozás-egészségügy nem tagadja a panaszokat – csak nem engedi, hogy a bizonyítékhiányt egy hangzatos név elfedje.