Néhány éve már betelepültek az akkumulátorgyárak hazánkba, és az elektromos autók terjedése, valamint a politikai akarat miatt ezen iparág további extenzív bővülése várható. Természetesen több szemszögből is vizsgálható a kérdés, pénzügyileg, társadalmilag, környezetvédelmileg, tudományosan, továbbá egészségügyi szempontból is. Minden területen léteznek pro és kontra érvek, ezek jellemző része jelenleg elméleti kérdés, azonban -sajnos- az egészségügyi vonatkozások már nem elméleti, hanem gyakorlati tapasztalatokat is felvonultatnak. Ezek pedig rendkívül lesújtóak.
Samsung-Göd
A Samsung gödi üzeme 3 év alatt 88.000 kg NMP-t bocsátott ki a levegőbe, amely a reprodukciót (magzatot) károsító oldószer. Az anyag nem a levegőben szállt el, hanem természetesen bekerült a talajba, a felszíni vízbázisba is, ahogyan azt több mérés is igazolta. A hatóság szerint “nem bizonyított”, hogy a szennyezés a gyárból származott, bár a város környékén semelyik másik cég nem használja a szert.
A cég a fúrt monitoring-kutat betemette, így nincs információ, hogy az elmúlt években hogyan alakult a talajvíz NMP (és egyéb szennyező anyag) tartalma.
A cég a kibocsátásokat saját becslései alapján végezte, és a határértkeket önkényesen, nem a hazai jogszabályoknak megfelelően határozta meg (pl. NMP esetében 2 mg/m3 helyett 150 mg/m3-t)
A cég dolgozói közül 2021-2023 között 177 fő szenvedett el fokozott expozíciót. A fok.exp. nem betegség, egy betegséget megelőző állapot, amikor a különféle vegyi anyagok már a normál szint felett vannak a dolgozó szervezetében, de még meg lehet előzni a bajt. Már ha intézkedés is történik a csökkentésre, de az még az erőtlen hatósági ellenőrzések során is kiderült, hogy nem intézkedtek megfelelően. Pl. 2023 júniusában a mérések szerint a nikkel 250-szer magasabb volt a megengedettnél.
SungEEL
2022 márciusában 18 dolgozó nikkel és kobalt fokozott expozícióját szenvedte el, de ezt a tényt nem vizsgálták ki, nem jelentették be a hatóság felé, és intézkedéseket sem hoztak. Ezt megerősítette az őszi vizsgálat, a dolgozók vérében/vizeletében ugyanúgy emelkedettek voltak az értékek. Ekkor már legalább nézték, mert a megelőző években elmaradtak ezek a biológiai monitoring vizsgálatok a dolgozóknál. Erre is egy ellenőrzés derített fényt.
2022 tavaszán a levegőtisztaság-mérés során a nikkel 2000-szeresen haladta meg a határértéket, a kobalt és a mangán is sokszoros volt. Ez nem változott augusztusra sem, amikor ismételt mérés ugyanígy kimutatta a nemmegfelelőséget.
Nem csak a munkaegészségügy torka véres arrafelé, a munkabiztonság sem büszkélkedhet, tavaly két ember halálát okozta géprobbanás. A darálógép állt egy évig, aztán megjavították, egy nap múlva elromlott, és egy külföldi betanított munkásra bízták a kitakarítását, aki a munkát egy flexkoronggal kezdte meg csavarkulcs helyett. Természetesen semmilyen javítási, karbantartási szabályozás nem volt, munkavédelmi oktatás nem volt, kockában erről egy szó nem volt.
A bátonyterenyei üzemben is sorozatosak a problémák, 2022 júliusában egy munkagépp felrobbant, 2023 júniusban egy másik kigyulladt. Egy ellenőrzés során márciusban “erős oldószerszag volt érezhető, az ellenőrzést végző személyek magukon bőr- és nyálkahártya irritációt tapasztaltak”.
A bátonyterenyei üzem munkavédelmi és környezetvédelmi felkészültségét bárki ellenőrizheti a Youtube-ra feltöltött videó alapján:
Diszkusszió
A vegyipar mindig is rendkívül veszélyes iparág volt, hiszen számtalan mérgező anyag kelekezik és hasznosul a gyártás során. A legpusztítóbb vegyipari katasztrófa az indiai Bhopal városában történt 1984-ben mintegy 25.000 áldozattal, a története itt olvasható, filmen (Bhopal: ima az esőért) és sorozatban (Vasutasok) is feldolgozták.
Pontosan emiatt a vegyipari szabványok és előírások rendkívül rigidek és túlbiztosítottak - legalábbis Észak-Amerikában és Európában. Ugyanakkor ezen szabályok kevésbé érvényesülnek Ázsiában, márpedig a szervezeti kultúrát a jelenlegi Magyarországra települt cégek onnan hozzák.
A vegyipar - és így az akkumulátorgyártás is - rendkívüli tisztaságú anyagokkal dolgozik zárt rendszerben. Egy elektrolit gyártása során nem kerülhet a vegyület érintkezésbe levegővel, párával, ezek a szennyeződések megzavarják a kémiai folyamatokat, és így jobb esetben nem megfelelően hatékony, rosszabb esetben balesetveszélyes termékek keletkeznek. Így tehát megfelelő technológia alkalmazása esetén a dolgozók jobbára nem is kerülnek kapcsolatba a veszélyes anyagokkal, hiszen azok zárt rendszerekben keringenek. De itt jön a DE: ehhez az kell, hogy a technológiai és biztonsági utasítások szentek és sérthetetlenek legyenek. Márpedig a jó szakember és a folyamatos monitoring sok pénzbe kerül, ehhez képest a magyar munkavédelmi és környezetvédelmi bírságok mértéke elhanyagolható. Tekintettel erre, csak szigorú belső ellenőrzés, és ütőképes hatósági munka tudja ezt kikényszeríteni, de az hazánkban nincs és a közeljövőben nem is lesz. Ennek egyszerű oka a súlyos szakemberhiány, a hatóságok függetlenségének hiánya, és a még mindig nevetséges arányú büntetési tételek.
Felmerül a kérdés, hogy szakmai szempontból milyen ezen fenti gyárak foglalkozás-orvostani ellátása. Hol van a határ a szakmai meggyőződés és annak ignorálása között, hiszen olyan súlyosságú hibákról van szó, amelyek éveken át tartanak, és ezekhez munkabiztonsági és munkaegészségügyi szakemberek asszisztálnak.
Ugyanakkor szinte semmit nem tudunk a számtalan akkumulátorgyártásban felhasznált és keletkező veszélyes anyagról és azok munkaegészségügyi hatásairól. Alig találhatóak tudományos cikkek, publikált tanulmányok a témában, ami nem meglepő: ezen technológia elsősorban Kínából jön, ami egészségügyi és munkaegészségügyi szempontból nem épp transzparenciájáról híres (pl. SARS-CoV2).
Mi lesz a hulladékkal?
Az ipari hulladékok kezelésével, ártalmatlanításával, deponálásával és újrahasznosításával sok baj van. Ezen a területen az egyébként intakt termékek szétbontása zajlik, tehát szükségszerűen a munkakörnyezetbe/környezetbe jutnak az egészségkárosító anyagok. Ezen a szakterületen tehát a gyártáshoz képest is sokkal fokozottabban kell a szabályokat betartani annak érdekében, hogy sem a dolgozók, sem a lakosság egészsége ne károsodjon.
Abasáron 1700 tonna Samsung gyárhoz köthető fémhulladék és SungEelhez köthető akkumulátor “Jelly roll” hulladékot halmoztak fel mindennemű engedélyre, környezetvédelmi szabályra fittyet hányva. A hatósági intézkedést és büntetést követően mi történt? 6 tonna alumínium forgácsot elvittek, a többi maradt.
Ikladon 663 tonna Samsunghoz köthető hulladékhalmot találtak, szintén vegyszerszag, környezetbe kijutás kíséretében.
A hulladékok sorsáról nincs további információ, azok ártalmatlanításáról, újrahasznosításáról nincs szó, csak lerakták a sarokba, ennyi történt. Miközben azóta is naponta keletkezik újabb és újabb veszélyes vegyi hulladék, amelynek sorsáról (egyelőre) nem tudunk.
A fentiek alapján tehát élesen elválik az elmélet és a gyakorlat. Bár minden szereplő tudja és ismeri a szabályozási folyamatokat, azok könnyedén, érdemi következmények nélkül megkerülhetőek a szereplők részére. A politika az erősebb kutya, és él vele.
Pedig - még ha ideiglenesen is, 1-2 évtizedig - várhatóan ez a technológia velünk lesz, és szemmel látható, a dolgozók és a környékbeli lakosság egészségét befolyásoló károkat okoz.
Lenne lehetőség a folyamatok mederbe terelésére, de csak akkor, ha ez a lakosságon kívül bárkinek is az érdeke lenne. Ebben nincs semmi újszerű vagy formabontó javaslat, a szabályokat be kell tartani és tartatni, hatékony felügyelet ezen cégek felett, szigorú elszámoltatás a keletkező hulladék és további sorsának vonatkozásában.
Forrás: Átlátszó cikkek
Lábjegyzet https://hvg.hu/gazdasag/20240322_szuletesi-rendellenessegeket-okoztak-a-veszelyes-munkakorulmenyek-tobb-samsungnal-dolgozo-no-gyermekeinel-del-koreaban