Az 1910-es évektől kezdve új munkalehetőség kínálkozott az Egyesült Államokban nők számára, több mint 3000-en kaptak festő állást, órák és katonai műszerek számlapjait kellett sötétben is világító festékkel bevonni. A festék - már a címből is kitalálhattátok - rádiumot tartalmazott.
Nem elég, hogy a rádium ott volt a munkakörnyezetben, az ecsetet a munkautasítás szerint (“lip-dip-paint”, azaz nyal-márt-fest) folyamatosan szájba kellett venni a precíz vonalhúzás érdekében. A lányok nem aggódtak emiatt, hiszen a rádium egy új csodaszer volt, mióta Marie és Pierre Curie 1898-ban felfedezte. Világított a sötétben, jó volt megfázásra, daganatok kezelésére, kozmetikumokba, fogkrémbe is tették, ez volt az új élet vize.
A ‘20-as évek során már több munkás meghalt, illetve súlyos egészségkárosodást szenvedett az alfa-sugárzást kibocsájtó anyagtól, amely a szervezetbe kerülve, a csontokba beépülve fejtette ki hatását. Károsodott a vérképző rendszer (aplasztikus anémia, eozinofília, leukémia), a csigolyák és csípő leépülése miatt sokan csak fűzőben tudtak felegyenesedve járni, fogfájás, szájüregi fekélyek, sterilitás, szürkehályog jelentkeztek. Mostmár tudjuk, hogy ezek tulajdonképpen a sugárbetegség tünetei.
Mollie Maggia először komoly szájüregi fájdalmaktól szenvedett, számos fogát kihúzták, de a sebek a szájában nem gyógyultak, és a fájdalom csak tovább erősödött. Hamarosan maguktól is hullani kezdtek fogai, és egyik fogorvosi kezelése során az állkapocscsontja is széttört a fogorvos keze alatt. Ő volt az első halálos áldozata ennek a munkakörnek, 1922-ben hunyt el 25 évesen, őt ugyanebből a gyárból a következő évben 12-en követték, és további 50 fő megbetegedett.
Eközben párhuzamosan a kutatók is elkezdték felfedezni a rádiumot. Elizabeth Hughes asszisztensként részt vett azon kísérletsorozatban, amely először tudta elektroszkóppal mennyiségileg is jellemezni a radioaktivitás mértékét. Főnöke, Noah Dorsey fizikus már munkába állásakor figyelmeztette, hogy a rádium veszélyes anyag - ezt még kizárólag kutatók sejtették csak ekkor, a nyilvánosság nem. Ez gyorsan nyilvánvalóvá vált, mivel szinte mindenki égési sérülést szenvedett, aki hozzáért a rádiumhoz. Hughes 1920-ban munkát kapott a Radium Luminous Materials Corporationnél, és később ő lett az egyik bírósági szakértő, aki részt vett a rádium lányok perében. Ő mutatta ki a sugárzást 5, a pert elindító, rádiummal dolgozó hölgy szervezetéből, majd a perben szakértőként 1928-ban eskü alatt vallotta, hogy kivétel nélkül minden dolgozónak és tudósnak védekezni kellene a rádium expozíció ellen. (Arra a fel nem tett kérdésre ugyanakkor nem kaptunk választ, hogy ha minden tudós tudta, miért nem tájékoztatták a rádium veszélyeiről a közvéleményt…)
Bár a perben a cég ügyvédje hitelteleníteni próbálta Hughes személyét, a bíró inkább a téynekre összpontosított, és a kimutatási módszert firtatta. Hughes 5 rádiummal dolgozó személytől vett kilélegzett levegő mintát egy tartályrendszeren keresztül, melyben kalcium-kloriddal megkötötte a nedvességet, üvegszállal kiszűrte a port, kénsavval megkötötte az egyéb anyagokat, majd a maradék gázokat (benne a kilélegzett radont) begyűjtötte. Az elektroszkóppal végül igazolta, hogy a dolgozók annyi rádiumot fogyasztottak el, hogy már a lélegzetük is mérgezővé vált a kilélegzett radioaktív nemesgáz miatt (a radon a rádium alfa-bomlása után keletkező elem, amely szintén alfa-bomlással feleződik tovább).
A per nem haladt gyorsan, többször felfüggesztése került, és tekintettel az orvosszakértők véleményére, várható volt, hogy a Felperesek nem érik meg az ítélethirdetést. Végül a per megegyezéssel zárult, Quinta Maggia McDonald, Edna Hussman, Albina Larice, Katherine Schaub és Grace Fryer végül 15.000$ kártérítést kapott, valamint egészségügyi számláikat is kifizették, ezen felül évi 600$ járadékot életük végéig.
Ez volt az első alkalom, hogy dolgozók peres eljárásban foglalkozási megbetegedés miatt kártérítést kaptak. Sajnos legtöbbjük két éven belül elhunyt.
Catherine Wolfe Donohue egyike volt azon nőknek, akik 1935-ben pert indítottak munkáltatójuk, a United States Radium Corporation ottawai (Illinois) gyára ellen. és hasonlóan az előzőhöz, a cég itt is időhúzásra játszott.
Végül miután 1938-ban Donohue tanúként összeesett a bíróságon, és meghallgatását a betegágyból kellett lefolytatni, az ottawai nők megnyerték a pert. Donohue 1938. július 27-én 35 évesen halt meg, majd miután a fellebviteli bíróság elutasított több fellebbezést is, végül jogerősen is kiderült: a rádium halált okoz.
A fenti ügyek komoly sajtóvisszhangra találtak, hozzájárultak az amerikai munkavédelmi ügynökségek létrejöttéhez és az egészségesebb munkakörülmények megteremtéséhez. Az ügynek közvetlen hatása volt a Manhattan projekt során alkalmazott sugárvédelmi intézkedésekre, valamint később, 1970-ben az Occupational Safety and Health Administration (OSHA) alapításához vezetett.
2018-ban film is készült a történetükről (Radium Girls), ha az előzőek felkeltették az érdeklődésed, megnézheted az Amazon Prime-on!